Árvaház/El orfanato/The Orphanage (2007)
Laura sok-sok évvel azután, hogy elhagyta az árvaházat, visszatér gyermekkora egy boldog szeletének színhelyére. A most már üresen álló épületben férjével együtt folytatni akarja a hagyományokat, és vagy fél tucat árvának szeretne lakóhelyet biztosítani. Laura életét emellett örökbefogadott fia, Simon tölti ki. A házaspár egy nap különös látogatót kap, egy idős asszony kérdezősködésbe kezd Simonról, és azt állítja, hogy szociális munkás. Nem sokkal később elkezdődik a rémálom: Simonnak nyoma vész. Laura kétségbeesetten mozgat meg mindent, hogy előkerítse, és eközben kideríti, hogy évtizedekkel ezelőtti távozása után az árvaházban szörnyű dolgok történtek…
Török gyümölcs/Turks fruit/Turkish Delight (1973)
Erik, a szobrász az autóút szélén stoppolva nem is sejti, hogy a váratlanul fékező autóban élete szerelme mellé fog beszállni. A vörös hajú Olga nem sokat kéreti magát, amikor Erik tapogatni kezdi - és elkezdődik egy viharos szerelmi történet. A pár balesetet szenved, ezután az anyja eltiltja Olgát Eriktől, de az nem hagyja magát. Házasság, szenvedélyek, szakítás és sok-sok szex Paul Verhoeven rendezésében.
Night School aka. Terror Eyes (1981)
Különös gyilkosságok történnek az amerikai nagyvárosban, fiatal nőket öldös egy sorozatgyilkos, ráadásul kegyetlen módszerrel: áldozatait egyszerűen lefejezi. Az üggyel megbízott felügyelő a sötétben tapogatózik, de végül eljut egy éjszakai lányiskolához, melynek egyik tanára gyanúsan viselkedik, az áldozatok pedig megfordultak az osztályában…
Klaus Kinski kétszer, mint Nosferatu (1979, 1988)
Életemben először a „Pár dollárral többért” című Leone-westernben láttam Klaus Kinskit, és érdekes módon rövid mellékszerepe ellenére ő volt benne az egyik kedvencem. Az elképesztően öntörvényű, gyakran egész forgatásokat végigőrjöngő Kinskit sokan gyűlölték, de azt szerintem senki sem vitatja, hogy igazi jelenség volt a vásznon, akire nem lehetett nem odafigyelni. Kedvenc kollégája Werner Herzog volt, aki számos filmben (Aguirre, Cobra Verde, Woyzeck…) irányította, és próbálta kezelni a dühkitöréseit.
Le orme/Footprints aka. Footprints on the Moon (1975)
Alice napja ugyanúgy indul, mint az összes többi. A különbség csak annyi, hogy egy eltépett képeslap darabjai hevernek a padlón, valamint egy sötét kosztümnek is nyoma vész. Alice ehelyett egy sárga színű ruhát talál, amelyen vérfoltok találhatók. Munkába menet jön az igazi meglepetés, a főnökségtől megrovást kap, amiért két napon át nem végezte el a kijelölt fordításokat. Alice szembesül a valósággal: nem kedd van, hanem csütörtök, vagyis két nap teljesen kiesett az életéből. Vajon mi történt vele ezen a két napon? Az egyetlen kiindulópont az eltépett képeslapon látható szálloda, és a felirat: Garma…
Zárjuk az évet egy igazi mesterfogással. Legyen mondjuk a...
Gyilkossághoz öltözve/Dressed to Kill (1980)
Kate Miller (Angie Dickinson) borzasztóan unja élvezet nélküli házasságát. Kedvtelve fantáziál új, érzéki kalandokról, és ezt teszi még akkor is, amikor Dr. Elliott (Michael Caine) kanapéján ülve panaszkodik. Egy múzeumi látogatás során azonban megtörik a jég, és Kate találkozik egy jóképű idegennel, akivel félnapos kalandba bocsátkozik. Hazafelé tartva, még az idegen házának liftjében végzetes meglepetés várja: egy magas, szőke nő összekaszabolja egy borotvával. A gyilkosságnak véletlen szemtanúja is akad, Liz, a luxusprosti, aki első számú gyanúsított lesz az ügyben. Kate fia, Peter segít Liznek, hogy a tettest felkutassa. Egy biztos, a borotvapengés gyilkost Dr. Elliott páciensei között kell keresni…
Ruggero Deodato horrorfilmjei (1975-1993)
Ruggero Deodatóról valószínűleg mindenkinek egy bizonyos kannibálfilm jut az eszébe, esetleg még egy ház, amely nem a park közepén található. De miket adott még ki kezei közül kedvenc műfajunkban ez a botrányhős, egy ízben filmje miatt felfüggesztett börtönre is ítélt, meghurcolt, bojkottált rendező? Nézzük, szép sorjában…
Kellemes Karácsonyt és egyúttal horrorban gazdag új évet kívánunk Kedves Olvasóinknak..
Pete Walker nyolc horrorfilmje (1971-1983)
Pete Walker volt az angol horror és exploitation egyik, ha nem a legnagyobb alakja a hetvenes években. Már a hatvanas évtized végétől aktív volt, és néhány erotikus komédia után nyergelt át a horrorra. Munkáit leginkább a hétköznapi szörnyűségek bemutatása jellemezte, avagy olyan karaktereket használt ijesztgetésre, akik bármikor szembejöhettek egy átlagpolgárral az utcán, mivel maguk is átlagpolgárok voltak, nem természetfeletti lények. Ez szakítást jelentett a korszakra jellemző stílussal, amelyet például a Hammer, vagy a Tigon képviselt: nem Drakula, Frankenstein, vagy egyéb szörnyek jelentették a veszélyforrást, és a történelmi kosztümök is a dobozban maradtak.
Jean-Claude Brisseau két erotikus filmje (2006-2008)
Jean-Claude Brisseau különös figurája a francia rendezőtársadalomnak. Provokatív, szexuális tartalommal jócskán megtöltött pszichodrámáiról lett igazán híres, és azon kevesek közé tartozik, akik munkásságuk során megmaradtak megszokott, bejáratott műfajuknál. Személy szerint nekem egy bajom van a Rendező Úrral: rendezései színvonala az utóbbi években óriásit zuhant.
One Dark Night (1983)
Szegény Julie! Osztálytársai azt a feladatot adták neki, hogy költözzön be hálózsákjával együtt egy temetőbe. Ha sikeresen átvészeli az éjszakát, bebocsátást nyerhet a klubba, melynek „üzemeltetői” - három barátnő - természetesen visszalopódznak a temetőbe, hogy a frászt hozzák az amúgy is rémült lányra. A temetőben azonban elszabadul a pokol: egy fizikával, elektromossággal és telepátiával nem éppen hadilábon lévő idős úriember földi maradványai nagy aktivitást kezdenek mutatni az éjszaka folyamán, melynek következtében a tréfából borzalom lesz, a halottak pedig életre kelnek…
Amerikai rémregény/American Gothic (1988)
Három ifjú pár - tehát három fiatal srác és lány - úgy dönt, hogy egy kis vakációra indul repülővel. A probléma az, hogy a repülő egy hasznavehetetlen ócskavas, és az út közepén, egy kis szigetnél bemondja az unalmast. Mivel nem sikerül megjavítani, a társaság sátrat ver a szigeten, majd másnap a fiúk-lányok egy kis felderítőútra indulnak. Kiderül, hogy nincsenek egyedül, egy szép, ámde eléggé ódivatú házhoz érnek. Kis idő múlva a házigazdák is előkerülnek, egy idős pár, melynek gyermekei is vannak. A családdal igazából csak egy gond van: egyetlen tagja sem épelméjű…
La residencia/The House That Screamed (1969)
Teresa (Cristina Galbo) egy szigorúságáról híres lányiskolába kerül. A főnöknő (Lilli Palmer) fegyelmezési módszereket alkalmaz, de még így sem tudja megakadályozni, hogy egy-egy tanítványa meg ne szökjön az intézményből. Teresát egyelőre nem a szökés gondolata foglalkoztatja, hanem az, hogy megpróbáljon beilleszkedni. Ez nem megy könnyen, a főnöknő jobbkeze, Irene folyamatosan inzultálja. Nemsokára további két titokra derül fény: az igazgatónő saját, széltől is óvott fiát az iskolában rejtegeti, és újabb diáklányok eltűnése után nyilvánvalóvá válik, hogy az épületben valójában egy sorozatgyilkos szedi az áldozatait…
Az erdei fantom/The Burning (1981)
Egy nyári tábor vásott kölykei úgy döntenek, hogy alaposan megviccelnek valakit az éj leple alatt. A tréfa balul sül el, az illető ugyanis lángokba borul, és a tóba esik. Általános meglepetésre 5 év múlva visszatér, és az éppen aktuális tábor lakóival szóba elegyedik, hasznos tanácsokkal látja el őket az ifjúkori szerelemről, segít nekik lepedőt teregetni és baseballozik velük. Á, nem, csak tréfáltam: bosszúra éhesen, egy termetes ollóval felfegyverkezve elkezdi tizedelni az ifjúságot…
Strip Nude for Your Killer/Nude per l’assassino (1975)
Egy menő divatmagazin stábjának tagjait valaki szépen egyenként elkezdi eltenni láb alól. Vajon mi lehet az oka a véres tettekre? Minden bizonnyal egy régi történet, melyben egy nő abortuszra jelentkezett egy idős orvoshoz, de a beavatkozás kudarcot vallott, és a páciens meghalt…
Három norvég horror (2005-2008)
Miközben hazánkba folyamatosan ömlenek az amerikai horrorfilmek (jobbára remake-ek és folytatások kétes színvonalú tucatjai), és nagyjából tudjuk, hogy a műfaj terén mit ügyködnek az angolok és a franciák, érdemes megállni egy pillanatra, és felkanyarodni a messzi Skandináviába, egészen pontosan Norvégiába. Az alábbiakban három norvég horrort veszek górcső alá; figyelem, az egyik a három közül igazi mestermunka.
Virgin Witch (1972)
Christine (húgával, Bettyvel együtt) lelép otthonról, és beleveti magát a nagyvilágba. Megismerkedik egy modellügynökség főnöknőjével, aki rögtön alkalmazza, és magával viszi vidékre egy kis (akt)fotózásra. Mikor Christine megtudja, hogy új főnöke valójában egy szekta főpapnője, a szekta meg boszorkánysággal foglalkozik, és rendszeresen igényel szüzeket az orgiáihoz, úgy dönt, hogy ő maga is elsajátítja a boszorkánymesterséget…
Love Camp 7 (1969)
Két katonahölgy alapos kiképzésben részesül a nácik ellen. A nőknek be kell jutniuk egy táborba, ahol a németek prostituáltakat szolgálnak fel a háborúban megfáradt tiszteknek. A kémek, akik megalázóbbnál megalázóbb procedúra után tényleg a tábor tagjai (rabszolgái) lesznek, titkos feladatot kaptak, ki kell hozniuk valakit a falak közül. De ez nem lesz egyszerű, a táborban mindennaposak a kínzások, és a szexuális erőszak…
Drakula kétszer (1979, 1992)
Az alábbiakban két Drakula-feldolgozásról lesz szó, az egyiket, Francis Ford Coppola művét valószínűleg egy horrorrajongónak sem kell bemutatni, ellentétben John Badham filmjével, amely még éppen belefért a hetvenes évtizedbe. Az összehasonlítás tálcán kínálja magát az eltelt tizenhárom év ellenére is. Gary Oldman vagy Frank Langella? Kate Nelligan vagy Winona Ryder? Sir Laurence Olivier vagy Anthony Hopkins? Badham vagy Coppola? És vajon miért választotta Coppola Keanu Reeves-t? A válaszok az alábbiakban…
Maniac (1980)
Frank Zito (Joe Spinell) elvesztette az anyját, és ezt a traumát nem igazán tudja feldolgozni. Hogy könnyebben sikerüljön megemészteni a történteket, a férfi nőket kezd el gyilkolni. Módszerei egyszerűek, de annál véresebbek: áldozatait a (többnyire) sötét utcán becserkészi, majd leszúrja és végül még meg is skalpolja őket. Így kerül sorra többek között egy prostituált, egy kórházi nővér, de veszélyben van egy divatfotós nőismerős élete is…
A kritikák szubjektív véleményünket tükrözik, így elolvasásuk után reklamációt nem fogadunk el (kérjük, hogy a pontozás a cikkek minősítésére szolgáljon).;)
Íróink:
Böjtös Gábor (bojtosgabor)
Brányi Péter (nicroeg)
Fogarasi András (creeper)
Ajánlott böngészők: Chrome, Firefox, Safari