Ingmar Bergman kevés horrorfilmet készített életében, és a „Farkasok órája” is az írói fázisban eredetileg vígjátéknak indult. A film a kétszemélyes kamaradráma alaphelyzetéből bonyolódik, de aztán egyre többet ismerhetünk meg Johan naplójában is szereplő kastélylakók közül, akik az idő múlásával egyre ijesztőbbek lesznek (de nem csak hagyományos értelemben), és akiknek kiléte lassan nyilvánvalóvá válik. Bergman az 1966-os Persona nagy sikere után mert csak vállalkozni annak a történetnek a megvalósítására, melynek írásába már 1962-ben belefogott. A „Farkasok órája” legfontosabb motívumát ábrázolja egyébként egy Axel Fridell munkásságából származó metszet is. A képen groteszk alakok, „emberevők” láthatók (naplójában a kastélyban lévőket Johan is így nevezi), akik ugrásra készen vesznek körbe egy kislányt, aki a kép legvilágosabban kivehető figurája. Többet vétek lenne elárulni a történetről, amely az élet-halál kérdéskört, a magányosságot és a múltban elkövetett bűnöket helyezi a középpontjába gyakran játékos és gúnyos megvilágításban, de mindvégig valamilyen csendes iszonyatot árasztva magából. Az iszonyat aztán a szemünk előtt is megelevenedik, és a Halálerdőben látottaktól elviselhetetlenné válik, de nemcsak Alma, hanem Bergman remekművének nézője számára is.

Az úgynevezett „sziget-trilógia” („Farkasok órája”, „Szégyen”, „Szenvedély”) külföldön már égen-földön kapható dvd-n, hazánkban azonban az MGM egyelőre letiltotta a megjelenést.

A film: 10 pont

Trailer: http://www.youtube.com/watch?v=DXk6VXs6jh4