Love Camp 7 (1969)

Két katonahölgy alapos kiképzésben részesül a nácik ellen. A nőknek be kell jutniuk egy táborba, ahol a németek prostituáltakat szolgálnak fel a háborúban megfáradt tiszteknek. A kémek, akik megalázóbbnál megalázóbb procedúra után tényleg a tábor tagjai (rabszolgái) lesznek, titkos feladatot kaptak, ki kell hozniuk valakit a falak közül. De ez nem lesz egyszerű, a táborban mindennaposak a kínzások, és a szexuális erőszak…

Ha a náciploitation területén egyre jobban eligazodó néző azt gondolná, hogy az olaszoknál és a franciáknál semelyik nemzet sem gyártott kegyetlenebb celluloiddarabkákat a műfajban, annak ajánlanám ezt az amerikai „remekművet”. A „Love Camp 7” bár még a hatvanas évtizedben készült, nagyon-nagyon brutális. Csak ízelítőül: szinte tízpercenként megerőszakolnak valakit, egy kikötözött meztelen nőt (az egyik kémet) percekig agyba-főbe vernek egy szíjjal, de a legdurvább talán az, amikor egy engedetlen foglyot hosszú órákra egy éles oldalú, lábakon álló falapra lógatnak terpeszben, hogy lehetőleg a nemi szervére nehezedjen.

A brutalitást nem nézve viszont a film úgy gyenge, ahogy van, néhol meg egyenesen amatőr. Utóbbira jó példa, hogy a látványos kegyetlenkedések, grafikus női meztelenkedés mellett az erőszaktevő férfiak egy másodpercre sem válnak meg a nadrágjuktól, így az összhatás mondhatni nevetséges. A forgatókönyv egy darab írólap (az sem túl méretes), az alakítások meg átlagosak, de a két főhősnő legalább nagy beleéléssel szenved.

Mint mondtam, Lee Frost filmje még európai kollégáinál is erőszakosabb, és ennek megfelelően a cenzúra sem kímélte. Erre jó példa Anglia, ahol be akarták mutatni, és jó angol szokás szerint elkezdték vágni a túl erős jeleneteket. Már egy ideje ment az ollózás, amikor a főnökök azt vették észre, hogy magából a filmből alig maradt valami, és ami maradt, az már olyan kevés, hogy kár forgalmazni. Nem volt más hátra, csak egy előkelő pozíció a „Video Nasty”-k listáján…

A film: 2,5 pont

Trailer: http://rstvideo.com/trailer/love-camp-7/